Milyen lesz idén a Malom-tó vízminősége?

A strandszezon közeledtével bizonyára sokan feltették fel már magukban ezt a költői kérdést. Mivel csak pár hónapja, idén január végén zárult az országosan védett Malom-tó rehabilitációja, pontos választ még nem lehet adni, azonban a projekt végrehajtásának értékelésével közelebb kerülhetünk a válaszhoz.

A rehabilitáció fő célja ezért a tó természeti állapotának és vízminőségének javítása volt. A 254 millió Ft-os Európai Uniós támogatást a Közép-Magyarországi Operatív Program keretén belül nyerte el az önkormányzat. A rehabilitáció indokoltságát szomorú adatok támasztják alá: az 1980-as évektől kezdődően jelentősen romlani kezdett a tó vízminősége, mely többek között algásodáshoz, kilenc (!) védett növényfaj kipusztulásához és a lápi póc nevű védett halfaj eltűnéséhez vezetett. A Tavirózsa Egyesület saját vizsgálatai alapján 2000 és 2008 között a még megmaradt védett növényfajok (fehér tündérrózsa, gyilkos csomorika, mocsári kocsord) állományai tovább csökkentek. A Tavirózsa Egyesület hivatalos partnerként aktívan segítette a projektet egészen a pályázatírástól az utolsó munkák elvégzéséig.

Az alábbiakban értékeljük az egyes megvalósított tevékenységeket, illetve várható hatásukat a tó állapotára. Írásunk végén kitérünk a szennyvíztisztító tavakra gyakorolt hatására és a tóstrand vízminőségének kérdésére is.

1. Hidromechanizációs iszapeltávolítás (iszapszivattyúzás)

Az elmúlt három évtizedben elsősorban a szennyezések okozta algásodás miatt a Malom-tó medre jelentősen feliszapolódott. A hivatalos adatok szerint 40 ezer m³-nyi tóiszapot termeltek ki, melyet az eredeti tervek alapján folyásirányban a Malom-tó alatt, a volt strandkemping területén helyeztek volna el. A területet az iszap szikkadása után rekultiválták, fásították volna. A munkálatok kezdete előtt azonban az önkormányzat és a kivitelező Szeviép ZRt. a környezetvédelmi hatóság felé kérelmet nyújtott be, melyben kérték, hogy az iszaptározót az Ivacsi- és Malom-tavak felett, az Ivacsok lakóterület közelében helyezhessék el. A Tavirózsa Egyesület nem értett egyet a módosítással, mivel ezzel a megoldással az iszap szennyezőanyagokat tartalmazó csurgalékvize (kb. 360 ezer m³) a talajvízen keresztül visszaszivároghat a tavakba. Ezért azt javasoltuk, hogy ha mégis változik a helyszín, akkor a tározó alja kapjon fóliás vagy agyagszigetelést. Sajnos javaslatunkat nem fogadták meg, pedig a szigeteléshez szükséges agyagot a közelből, az őrbottyáni téglagyártól is be lehetett volna szerezni.
Végül az Ivacsok közelében épült fel az iszaptározó, melyből 2009-2010 folyamán három alkalommal vettünk vízmintát. Mérési eredményeink olyan magas növényi tápanyag-tartalmat (foszfátot, ammóniumot) mutattak ki a csurgalékvízben, melyet még sosem mértünk a térség patakjaiban, tavaiban. Ez azért jelent problémát, mert ezek a vegyületek a felszíni vizekbe jutva az algásodást serkentik. A 2010 őszére elbontott tározó alatt elhelyezkedő Ivacsi- és Malom-tavak vízminősége szempontjából a fő kérdés az, hogy a talajvíz és a 2010-es év rendkívüli esőzései mekkora hányadát mosták vissza a csurgalékvíznek a tavakba. Ha több mint 70%-át, akkor a beavatkozás ellenére várhatóan nem fog látványos módon javulni a Malom-tó vízminősége. Az iszap jelentős része egyébként még jelenleg is ott van az egykori tározó volt területén, annak ellenére, hogy részben a Tavirózsa Egyesület kezdeményezésére mezőgazdasági hasznosítását tervezték.
Ugyanakkor ki kell emelni, hogy az iszap jelentős részének eltávolításával nőtt a tó víztérfogata, melynek következtében nyáron kevésbé fog felmelegedni vize. Ez a hatás az algásodás mértékét csökkentheti.

Az iszapszivattyúzó hajó bevetés előtt

2. Kocka-tó (=Malom-tó déli harmadának) elkerítése halráccsal

Az 1992-ben a Budapesti Vasutas Horgász Egyesület által a Kocka- és a Malom-tó határán illegálisan építtetett földgátat három ponton megbontották, így a befolyó víz újra átáramolhat a Nagy-úszóláp nádasa alatt. Az átvágott helyeken halrácsot helyeztek el annak érdekében, hogy a Malom-tó felől ne úszhassanak át az amurok az amur mentes Kocka-tóba. A beavatkozással nőtt a víz természetes öntisztuló-képessége. (Megjegyzés: ez a beavatkozás eredeteileg nem szerepelt a támogatott projektben, ill. a Tavirózsa Egyesület külön kezdeményezésére valósulhatott meg.)
 

3. Idegenhonos halfajok (amur, busa) lehalászása

1997 óta tiltja a természetvédelmi törvény az idegen halfajok telepítését természetközeli, illetve védett területeken. Ennek ellenére amur és ezüstkárász is került a Malom-tóba az elmúlt másfél évtizedben. 2009-2010 folyamán összesen 27 kg amurt és 401 kg busát halásztak le a Malom-tóból. A gyérítés természetvédelmi jelentőségét mutatja, hogy az ázsiai eredetű amur nyáridőben a testsúlyával megegyező tömegű vízinövényzetet fogyaszt el, mellyel jelentősen károsítja a tó értékes úszólápi vegetációját. A busákat az Idősek Otthonának ajándékozták, ahol különbözőm ételeket készítettek belőlük.
Az amurok lehalászása a horgászok egy részének ellenállása miatt majdnem meghiúsult, holott van alternatíva: a hasonló termetű őshonos nyurgaponty legalább olyan jó sporthal. 2009. október végén a halászok éjjelre kihelyezett busafogó hálóját kb. 150-200 kg hallal együtt ismeretlenek ellopták, mellyel 200 ezer Ft-os kárt okoztak a halászoknak.
(Itt jegyezzük meg, hogy az önkormányzat Környezetvédelmi Bizottságának, illetve a Környezetvédelmi Alap támogatásának köszönhetően a Pamut- és az Ivacsi-tavakban is voltak lehalászások, melynek során 58 kg amurt és 1075 kg busát vettek ki. E mellett a Malom-tóban nyurgaponty, csuka, keszeg telepítés és új törpeharcsa csapdák beszerzése is történt a lehalászás kompenzációjaként.)

Egy kapitális busa a sok közül

4. Tájhonos hínárnövényzet visszatelepítése

A Kocka-tó amur-mentesítését követően, 2010-ben olyan hínárfajokat (főként érdes tócsagazt és békatutajt, kb. 5000 liter mennyiségben) telepítettek a vízbe, melyek korábban előfordultak a veresegyházi tavakban, de a betelepített amurok és az algásodás miatt kipusztultak. A hínártelepítés célja a víz természetes öntisztító-képességének növelése volt.
2011. április végén kisebb mennyiségű hínárnövényzetet láttunk a Kocka-tó déli részén. Ez azt jelenti, hogy betelepített hínár megmaradt, így feltehetően sikeres volt az amur-mentesítés. (Megjegyezzük azonban, hogy ezek többsége a bodros békaszőlő volt, mely korábban nem élt a Malom-tóban. A hasonló megjelenésű üveglevelű békaszőlő helyett tévesen ezt a fajt telepíthették be.)

5. Fásítás

A Malom-tó partján 8 db. feketenyárt és 28 db. kocsányos tölgyet ültettek. Utóbbi faj különösen értékes, mivel az elmúlt évszázadok során a fakitermelés miatt állományai országszerte megritkultak, a térségben pedig jóformán teljesen hiányoznak.

6. Stégek elbontása

A Malom- és Kocka-tavon összesen 19 db. stéget bontottak el. Ezzel regenerálódhat a part menti növényzet, mely fontos védelmet nyújt a szárazföld felől érkező szennyezések megszűrésében és lassulhat a tómeder feltöltődése is. (A stégek alatt általában hiányzik a parti vegetáció, ezért esőzések alkalmával akadálytalanul folyik be alattuk a hordalék a vízbe.)   

7. Tóparti területlezárás akácfacölöpökkel

A cölöpölésnek köszönhetően ma már nem fordulhat elő az, hogy valaki közvetlenül a tóparton parkoljon, olajjal és „felszántással” veszélyeztetve a gyepet, illetve védett terület élővilágát.

8. Kagylómentés

A Környezetvédelmi Alap támogatásával 2009 augusztusában sikeres kagylómentést hajtottak végre az Octopus Búvár- és Vízisport Egyesület búvárai a Malom- és a Kocka-tavakban. A cél az volt, hogy a lehető legtöbb kagylót még az iszapszivattyúzás előtt kimenekítsék a vizekből. Összesen 308 db. őshonos kagylót helyeztek át ideiglenesen a szomszédos Ivacsi-tóba és a Hínáros-csatornába.
A kagylók fontos szerepet játszanak a vizek tisztításában, irodalmi adatok alapján a 308 egyed naponta 17.500 liternyi (!) vizet szűr meg. A kagylók jelenléte egy védett halfaj, a szivárványos ökle számára is nélkülözhetetlen, ui. a hal az ikráit a kagylóhéjak közé rakja, illetve az ivadékok a kagylóhéj védelmében kelnek ki. A kimenekített, jelentős részben 8-10 éves kagylókat 2010 áprilisában telepítették vissza eredeti élőhelyükre.

Hatósági hiányosságok a Malom-tó strandjának vízminősítése kapcsán

A korábbi és a jelenlegi, fürdővíz minősítésről szóló jogszabályok értelmében is amennyiben a természetes fürdők vizében a kékalgák (cianobaktériumok) tömegesen elszaporodnak (a víz „bezöldül”), mérni kell az átlátszóság és az algásodás mértékét (klorofill-a tartalmat) is. Az elmúlt években  augusztusban rendszeresen voltak intenzív algásodások („vízvirágzások”) a Malom-tavon, az ÁNTSZ ennek ellenére nem vizsgálta meg ezt a paramétert. Tetézi a problémát, hogy egyes cianobaktérium fajok által termelt mérgek allergiás reakciókat (pl. szemviszketést) válthatnak ki, de a víz lenyelése esetén hányást, hasmenést is okozhatnak. Egyesületünk már többször kapott ez ügyben panaszt, volt hogy a tóstrandot felkereső, táborozó gyerekek kapcsán számoltak be allergiás tünetekről.
A Tavirózsa Egyesület 2006 augusztusában panaszt tett az Országos Tisztifőorvosi Hivatalnál (OTH) a nem megfelelő vízminőség mérés miatt. Az OTH helyt adott panaszunknak, és levelében közölte, hogy „valószínű félreértés miatt ők [ÁNTSZ Gödöllő Városi Intézete] csak a 3 mikrobiológiai paramétert tartják kötelezően vizsgálandónak”. Az OTH egyben ellenőrző vizsgálatot is végzett, melyből kiderült, hogy a 2006. augusztus 18-án, a strandon a fürdőzők között vett minta klorofill-a tartalma közel négyszerese volt a határértéknek.

Algásodás a Malom-tavon (2006. 08. 15.)

Összegzés

Összességében elmondható, hogy – az iszaptározó rossz helyszín választásával kapcsolatos problematikát kivéve – sikeres volt a projekt megvalósítása, azonban annak megválaszolására, hogy a vízminőség, illetve általában a tó ökológiai állapota hogyan alakult, még nem telt el elegendő idő. Több évtizdenyi emberi beavatkozás, terhelés hatását nem lehet egy-másfél év alatt helyrehozni. A rehabilitáció során megvalósított tevékenységek elsősorban a Malom-tó belső ökológiai problémáit kívánták orvosolni, azonban nem szabad megfeledkezni egy nagyon jelentős külső terhelésről sem, mely alapvető hatással van a veresegyházi tavak élővilágára. Ez paradox módon a tavak felett elhelyezkedő veresegyházi szennyvíztisztító, melyet 1996-ban adtak át. Mivel a létesítmény nem a terveknek megfelelően készült el, az előírt kibocsátási vízminőségi határértékeket nem tudja tartani, így végleges üzemelési engedélyt sosem kapott. A „tisztítómű” jelenleg kb. 3300 m³, nem megfelelően tisztított (szennyezett) vizet bocsát ki naponta a tavak felett elhelyezkedő szennyvízszikkasztó területen. Nagy esőzések idején előfordult, hogy a kibocsátott víz minősége alig különbözött a bejövő szennyvíz minőségétől (azaz attól, melyet a mosogatóból, WC-ből leeresztünk…). Néhány évvel ezelőtt a szennyvíztisztító szennyezése és túlterheltsége miatt a hatóság az ideiglenes működési engedélyt is bevonta. Annak ellenére, hogy a szennyvíztisztító a térség egyik legjelentősebb vízszennyező forrása (a talajvízen keresztül közvetve az Ivacsi- és a Malom-tavat is terheli), a környezetvédelmi hatóság asszisztálásával nap mint nap csatlakoztatják az új ingatlanokat a csatornahálózatra.
A rehabilitáció révén a tó állapotában javulást várunk, azonban a szennyvíztisztítóval kapcsolatos problémák miatt ez látványosan csak a megvalósítás alatt álló új, és kapacitásában is megfelelő szennyvíztisztító beüzemelése után fog megnyilvánulni. Az Európai Uniós támogatással megépülő új tisztítómű átadása 2012 végén várható; ettől az időponttól számítva kb. 3-4 év szükséges ahhoz, hogy a tavak vízminőségére gyakorolt pozitív hatása „szemmel láthatóan” is érzékelhető legyen. (Ehhez azonban az kell, hogy a tervezett tisztítómű valóban a terveknek megfelelően készüljön el…)
2010-ben Pásztor Béla polgármester úr azt mondta, hogy az új tisztítómű iható vizet fog kibocsátani. Ez a mondat 1996-ban, a szennyvíztisztító átadása kapcsán is elhangzott. A Tavirózsa Egyesület őszintén bízik abban, hogy ez alkalommal a támogatás minden egyes forintját a terveknek megfelelően fogják elkölteni.
A Tavirózsa Egyesület saját forrásból folyamatosan monitorozza a tavak állapotát (vízminőségét, élővilágát), így 1-2 éven belül a tó állapotváltozásának trendjéről már részletesebb képet kaphatunk. Bízunk a pozitív eredményben és abban, hogy az 1928-ban megnyitott tóstrandnak ismét olyan látogatottsága lesz, mint amilyen az 1970-es években volt. Reméljük, hogy gyermekeinknek is megadatik a pezsgő strandélet megtapasztalása, mely maradandó élményekkel gazdagított minket is. 

Képeslap a Malom-tó strandjáról (1930-as évek)

Polgármester úr a 2011. januári tórehabilitációs projektzáró rendezvényen meglepő módon azt mondta, hogy a víz minőségének javítására szükség volt annak ellenére is, hogy a tó vize – a nagyon száraz időket leszámítva – kiváló minőségű. Ezzel szemben a projekt pályázati anyaga (Megvalósíthatósági tanulmánya) szerint 2006-ban csapadékos és csapadékszegény hónapokban is kritikus volt a tó vízminősége. Egyben ismerteti, hogy rossz vízminőséget okozhat a nagy mennyiségű csapadék is, mivel a tóparti szennyvízcsatorna fedeleken keresztül közvetlen szennyvízkiömlések lehetnek a tóba (ez történt pl. 2006 tavaszán is). A tanulmány említést tesz a szennyvíztisztító folyamatos közvetett terheléséről is, és leírja, hogy rehabilitáció nélkül „a vízminőség további romlása várhatóan 2-3 éven belül a strand bezárásához vezethet”. A polgármester lakosságot félrevezető kijelentése a Malom-tó „kiváló” vízminőségéről az EU-s támogatás szempontjából kockázatos volt, hiszen a 254 millió Ft támogatást éppen a tó rossz vízminőségének javítására kapta az önkormányzat…

A Tavirózsa Egyesület megalakulásának egyik legfőbb célja a tavak állapotának javítása volt, ezért továbbra is azon dolgozunk, hogy az Európai Unió Víz Keretirányelvével összhangban 2015-ig elérjük tavaink jó ökológiai állapotát.

A rehabilitációhoz kapcsolódó korábbi cikkeink:

Egy cikk, ami nem jelenhetett meg

Egy cikk, ami nem jelent meg 2.

Sikeresen zárult a kagyló visszatelepítési akció